2018 várós filmjei



Sajnos nem rendelkezem túlságosan sok szabadidővel, így nem jutok el moziba se túl gyakran. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem követem figyelemmel a premiereket és a várható filmeket. Na meg, ha valamit nagyon meg akarok nézni, akkor addig intézkedem, míg ez így nem lesz. Szerencsére a 2018-as év is sok izgalmas filmet tartogat a számomra, ami miatt pedig szinte kötelezőnek éreztem megírni ezt a bejegyzést. Szóval következzenek -időrendi sorrendben-, azok amiket várok.






Január:

- Az Útvesztő: Halálkúra (01.25)

A trilógia befejező része, amiben minden válaszra fény derül. Thomas és társainak utolsó kalandja. Kíváncsian várom, ugyanis az előző két rész is nagyon tetszett. Bár sajnos a könyveket még nem olvastam. Illetve ő már megy a mozikban: 25-én volt a hazai premier

Február:

- A szabadság ötven árnyalata (02.08)
- Valami Amerika 3 (02.15)

Mr Grey és Ana történetének befejező része főleg azért érdekel, mert a többit is megnéztem. Sok emberrel ellentétben, én nem szidom a könyveket és a filmeket. Még ha nem kedvelném őket, akkor se tenném, ugyanis semmin nem változtatna. Vannak akik szeretik, ezt el kell fogadni.
A Valami Amerika legújabb részének bejelentése igen csak nagy meglepetés volt a számomra, hiszen a második rész tíz évvel ezelőtt jelent meg. Arról nem is beszélve, hogy nem minden film folytatása ért el hasonló sikereket, mint a legelső. Szerencsére a Valami Amerikánál erről szó sincs, sőt talán a második rész talán még jobb is lett, mint az előtte lévő. Emiatt pedig kíváncsian várom, hogy mi fog kisülni ebből.

Május:

- Slender Man: Az ismeretlen rém (05.17)

Valószínűleg kevesen vannak, akik nem hallottak még erről a játékról. Most pedig film  készül belőle! Már a gondolatától is kiráz a hideg, de biztosan meg fogom nézni. Bár az előzetes alapján, elég betegnek tűnik. Mármint a film.

Június:

- Jurassic World: Bukott birodalom (06.07)

Nagy rajongója vagyok a Jurassic Park filmek, emiatt pedig nem is volt kérdés, hogy a Jurassic World első részét is megnézem. Csalódást nem okozott, hála az égnek, ezért a második részt is izgatottan várom. Éljenek a dinók!

Július:

- Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (07.19)

Úgy látszik nagy divat régi filmeknek folytatást készíteni. Imádtam az első részt, láttam színházban is, remélem nem rontják el a filmet.

November:

- X-men: Dark Phoenix (11.01)
- Bad Boys for life (11.08)

Gyerekkorom óta szeretem az X-men filmeket, sőt akkoriban még egy jó mesesorozat is volt a televízióban, amit állandóan néztem. Míg mások a Star Wars-ért vannak oda - vagy éppen a szuperhősökért-, én a mutánsokat kedvelem. Illetve kíváncsi vagyok Sophie Turner alakítására is.
Bad Boys harmadik rész? Na ez az, amire aztán végképp nem számítottam. Sajnos azonban ennél több információt nem találtam az interneten.

December:

- Aquaman (12.20)

Nem titok, hogy Jason Momoa miatt akarom megnézni ezt a filmet. Ahogy azt fentebb is említettem, nem igazán kedvelem a szuperhősöket, de Aquaman-nel kivételt fogok tenni. Adok egy esélyt ennek a szuperhősös univerzumnak.


Ennél természetesebben sokkal több film lesz a moziban, de engem csak ez a kevéske érdekel. Nektek mi szerepel a képzeletbeli listátokon?

Szabina


Irigy-mirigy




Kedves Olvasóim!

Mint az ahogyan a bejegyzéseimben sokatoknak feltűnhetett, jobban szeretem a régebbi zenéket, filmeket és könyveket. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen elzárkózom a mostanában megjelenő dolgoktól, de valahogy kevésbé tudom őket értékelni. Ennek köszönhetően pedig ma ismételten olyasmiről, vagyis hát olyasvalakikről fog szólni a bejegyzésem, akik bőven a születésem előtt alakultak meg. De ez soha nem gátolt meg abban, hogy szeressem azt amit csinálnak. A cím valószínűleg most is sokat segíthetett kitalálni, hogy vajon miről is lesz most szó. Nem másról, mint arról az egyetlen egy magyar zenekarról, amit kedvelek: Irigy Hónaljmirigy !




Kezdetek és Karrier főbb eseményei

Az Irigy Hónaljmirigy 1990-ben, egy mátyásföldi szilveszteri bulin alakult meg, akkor még "Fintorock" néven. A csapat tagjai ekkor Molnár Imre, Kabai László, Sipos Péter, Ambrus Zoltán, továbbá Katona „Katec” Gábor és Várszegi Attila volt. Az együttes első fellépése a következő év farsangján a Tüzesvíz nevű szórakozóhelyen volt. Katec és Várszegi Attila hamarosan kilépett az együttesből. A gitáros hiány kompenzálására került be a csapatba Papp Ferenc, Uszkó László pedig néhány hét múlva már az együttes billentyűseként lépett színpadra. Később csatlakozott még Sipos Péter öccse, Tamás, valamint Varga György (becenevén Győző), akik elsősorban látványban utánozták a sztárokat, bár a későbbiekben már Sipos Tamás is énekelt. 
1994 novemberében jelent meg az első lemezük Fetrengés címmel, majd 1996-ban második lemezük is megérkezett, Csillagok háborognak címmel. Utóbbi hamarosan arany-, majd platina lemez lett. 1997-re az Irigy Hónaljmirigy az ország egyik legnépszerűbb együttesévé vált. Ekkor jelent meg az első kislemezük, a Buliwood.
2000-ben jelen meg a Ráncdalfesztivál című kislemezük, melyből az első tévéműsorukat készítették. Ezt ugyanebben az évben december 31-én mutatták be a TV2-n, melyen az azt követő években rendszeresen  jelentkeztek szórakoztató műsorokkal. 
2005-ös Retro Klub című albumukon a magyar könnyűzene nagy öregjeit parodizálták. Míg a 2007-es K.O. Média áldozatai a média által felkapott "sztárok" lettek.
2011-ben Ambrus Zoltán, egy autó-balesetet követően kilépett, de a többiek a mai napig a csapat tagjának tartják őt. Helyére lépett be Csarnoki Antal, aki kis idővel később állandó tagjává vált.
Ettől az évtől kezdve az együttes inkább videóklipeket forgat, melyet internetes csatornájukra töltenek fel. *

Televíziós műsorok

1999-től egészen 2013-ig nagyon sok műsoruk volt, én azonban csak (nem meglepő módon és szokásomhoz híven) a kedvenceimet fogom felsorolni. Megjelenési sorrendben. **


Szamárpad 
Bajnokok rigája
Sziget – Hozd el apádat is 
Több mint három testőr
Must vagy soha 

Egyértelműen, még nagyon sok van még ezeken kívül, de mire felsorolnám az összeset, hozzá tartozó linkekkel együtt, a Nap is felkelne vagy háromszor. Emiatt pedig rátok bízom, hogy mikre kerestek még rá. Túl sok jó van, így nehéz volt kiválasztani ezt a keveset is. 
Ők se tökéletesek, így minden tv műsoruk végén volt egy kis baki-blokk, amit mindig imádtam. A mai napig jót nevetek rajta, ha megnézem őket.

Több, mint három testőr - bakik
Újra szól a nyolclövetű - bakik 
Nyolcadik típusú találkozások - bakik
Borúra revü - bakik


De én, hogyan is találkoztam velük? Legrégebbi emlékeim szerint a Ráncdalfesztivál című albumukkal találkoztam először, akkor még magnókazetta formájában. Bizony, akkor még a kazetta volt a menő. Olyannyira sokszor hallgattam, hogy szerintem a családom már a falra mászott, illetve természetesen, kívülről fújtam a rajta szereplő dalokat. Ezt követően pedig minden televíziós műsorukat láttam, és az évek során egyáltalán nem csökkent a rajongásom irántunk. 
Mostanában már a youtube csatornájukon is aktívabbak a Jimmy a falon című videósorozatuk miatt. Igen köze van az amerikai Jimmy Fallon nevezetű műsor vezetőhöz. Annyi különbséggel, hogy az ő videóik azért kapták ezt a nevet, mert a falon mindig ott van egy kép Zámbó Jimmyről. Ezekre a zenés klippekre az jellemző, hogy más hírességekkel énekelnek egyet, különböző tárgyakat használva hangszernek. Mint például: Nagy Feró, Csipa (Hooligans), Kis Grofo, Vastag Csaba és Tamás, Ganxsta Zolee és a Bon Bon énekese.
Két kedvencem van: 1 és 2 
Miért pont most? Biztos elgondolkodtatok rajta, hogy vajon miért pont most hoztam egy bejegyzést róluk, ha már  27 éve együtt vannak. A válasz erre egyszerű, februárban lesz nagy-koncertjük, amire én is el fogok menni! Emiatt pedig úgy gondoltam, hogy előtte hozok egy rövidke ismertetőt róluk. Természetesen a koncertről is hozok majd egy beszámolót, hiszen azt muszáj!

Ti esetleg ismeritek őket? Van kedvenc paródiátok tőlük?

Forrás: 
* wikipédia 1 
* wikipédia 2 

Szabina

Költözés az életem

Kedves Olvasóim!

Ma egy kicsit személyesebb témával tértem vissza hozzátok, amit remélem nem bántok. Illetve ne felejtsétek el lájkolni a fb oldalam: Szabina's blogger life Nem is írnék most túl sok bevezető szöveget, jön máris a bejegyzés.




Aki már régebb óta figyelemmel kíséri a blogom, vagy éppen jól ismer, tudhatja, hogy tavaly májusig Angliában éltem. Hogy pontosítsak: 2014 júliusától, egészen 2017 májusáig volt otthonom az angol föld. Tehát két év és 10 hónap. Ezalatt az idő alatt meglepően sokszor költöztem, szinte már túlságosan is gyakran. Természetesen  nem ok nélkül váltottam, lakóhelyet, de erről majd később bővebben fogok beszélni. Mielőtt azonban jobban belemélyednénk a témába, szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét az egyik 2016-os bejegyzésemre, amiben néhány szóban beszéltem az angliai életről. Őt ITT tudjátok elérni.
De hol is kezdjem?
Az tudni kell, hogy kint az életed mindenképpen úgy tudod csak elkezdeni, ha szobát bérelsz, vagy ha esetleg szerencsés vagy, és van kint ismerősöd/rokonod, akkor vele költözöl össze, és együtt vesztek ki egy lakást. Nem olcsó egyik megoldás sem, de ott a bérezés is más, mint itt Magyarországon. Nekem szerencsém volt, ugyanis nővérem már akkor kint élt egy ideje, szóval ő eltudta kezdeni az intézkedést a közös otthonunkkal kapcsolatban. Mivel ugye az egyértelmű volt, hogy a kezdetben együtt fogunk élni, hiszen nekem még minden ismeretlen volt akkor. Interneten tartottuk a kapcsolatot, és mindig mikor egy viszonylag jól kinéző lakást talált elküldte nekem. Végül egy másfél szobásat választottunk, nem messze a városközponttól. Arányaiban tökéletes volt, bár kicsit túlságosan is a magasba nyúltak a falak. Az volt a mázlink, hogy nővéremnek voltak szekrényei a másik lakásból, ugyanis az alapból beépített két szekrény nem sokat segített. Bár akkor még, egyikünknek se volt annyi holmija, így ez még annyira nem számított. A fél szoba volt a háló,  a másikat pedig nappalivá alakítottuk. Másképp ez nem is lehetett volna megoldani, ugyanis a nappalink össze volt kötve a konyhával, tehát nem volt ajtó ami elválasztotta őket.
Miért költöztünk el innen?
Az ablakok borzasztóan penészedtek, hiába próbáltuk eltakarítani és szellőztettünk nagyon sokszor (bár ez nagyjából minden angliai otthonra jellemző), így másik nővéremmel és az ő családjával úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk. Nekem egyetlen egy feltételem volt ezzel kapcsolatban, hogy olyan házat válasszunk, ahol lehet kutyát is tartani. (Így lett Lucy)
Ez a mostani lakás, már sokkal nagyobb volt, mint az előző, ugyanis kertes-ház volt. Négy külön fizetésből bőven tudtuk fizetni ennek a bérlését. Ekkor történt meg a csoda: végre saját szobám volt! Igaz, hogy nagyjából 21 évet kellett várnom rá, de sebaj. Szép, nagy és világos szobám volt, az egyik ablakból szinte a naplementét is láthattam. A buszmegálló konkrétan a mi utcának a végén volt, így könnyen be tudtunk jutni a városközpontba.
Mi történt ezután?
Minden jónak tűnt, a számlák se voltak magasak, viszont valami mégis közbejött. A tényleges tulajdonos úgy döntött, hogy eladja a házat! Ha jól emlékszem akkor ezt úgy tudtuk meg, hogy egyik nap észrevettük a FOR SALE táblát, a bejárattól nem messze. Úgyhogy nagyjából volt 3 hónapunk másik otthont keresni. Kedves ugye? Arról már nem is beszélve, hogy a kiköltözésünk után két héttel mentek megnézni, hogy minden rendben van e. Tehát mi hiába takarítottunk ki mindent a lehető legtisztábbra, ha ők ennyire ráértek. Ez még nem lenne annyira felháborító, ha nem a beköltözéskor befizetett letétünk múlt volna rajta. Nagyon sok email és telefon után, sikeresen visszakaptuk a megfelelő összeget.
A bonyodalmak ezután jöttek csak, ugyanis nem volt egyszerű kutyával lakást keresni. Hihetetlen volt, hogy annyi megnézett házból összesen csak kettőben volt ez a lehetőség is. A tulajdonosok valahogy nem szeretik ott kint a háziállatokat, vagy én nem tudom. De végül szerencsével jártunk.
Az ezt követő otthonunk nem messze volt az előzőtől, de az eddig összes közül ez volt a legjobb. Itt már csak ketten laktunk, vagyis hárman a kutyánkkal együtt. Ennek egy kicsivel nagyobb kertje volt, és "csak" három szobával rendelkezett. Vagyis a harmadik szoba, a garázsból lett átalakítva, így mi főleg ezt csak tárolónak használtuk. A nappali szép, tágas és fényes volt, benne egy nagyon szuper kandallóval. Az emeleten volt a két hálószoba, illetve a fürdőszoba. Szerettünk nagyon ott élni, bár a havi bérleti díj kicsivel magasabb volt, mint az eddigiek. 
Kiköltözésünkkor túlságosan sokat takarítottunk erről pár szóban, már ITT írtam, de száz százalékosan visszakaptuk a letétben befizetett pénzt. Ezután nem maradt hátra, mint a Magyarországra való hazaköltözés, de az előbb említett linken, arról is olvashattok.

Nem is tudom, hogy mit kellene írni, hiszen nem egyszerű ilyesmiről beszélni. Ha esetleg valamit kihagytam, szóljatok kommentárban és akkor a következő bejegyzésben írok róla.

Kedvenceim - Színészek&színésznők 1.rész

Sziasztok!

Újabb bejegyzés ötlettel tértem vissza hozzátok, ami ha minden jól megy, havi rendszerességgel fog megjelenni. Már régóta szerettem volna ezt bevezetni, de valahogy soha nem éreztem hozzá kellő lelkesedést. Idén viszont szeretnék aktívabb lenni a blogomon, így minél több és sokféle bejegyzést szeretnék nektek hozni. A címből talán már rájöhettetek, hogy valami köze biztosan lesz ennek a sztárokhoz. Nos, majdnem. Minden egyes hónapban egy egész bejegyzést szeretnék szánni a kedvenc színészeimnek, színésznőimnek. Ez főleg azért lehet érdekes, mert sok olyat kedvelek, akit mondjuk a korombéliek nem, vagy esetleg kevesen tudnak róluk. Írni fogok egy keveset életükről, munkásságukról, illetve azokról a filmekről, amiket szeretek és ők szerepelnek bennük. Jöjjön hát az első színész, aki nem más, mint Jackie Chan.




Oscar-életműdíjas, honkongi színész, harcművész, harckoreográfus, kaszkadőr, rendező, producer, forgatókönyvíró, énekes és vállalkozó. Jackie hírnevét magas szintű harcművészi képzettsége mellett elsősorban akrobatikus harc- és kaszkadőrstílusa, komikus szerepei, improvizatív eszközhasználata és veszélyes kaszkadőrmutatványai alapozták meg. Az 1970-es évek óta szerepel a filmvásznon, több mint 100 filmben játszott már, valamint számos képregényt és videojátékot is mintáztak róla.
1982-ben vette el jelenlegi feleségét, és ugyanebben az évben született fiuk, aki mára maga is színészettel és énekléssel foglalkozik. 
Hírnevét annak is köszönheti, hogy filmjeiben mindig ő hajtotta végre az akciójeleneteket, nem alkalmazott kaszkadőrt. Természetesen nagyon sok sérüléssel jártak ezek a veszélyes mutatványok, de ez soha nem tántorította el őt a szakmától. 

Filmjei: 
- Részeges karatemester (1978)
- Csúcsformában 1,2,3 (1998, 2001,2007)
- Londoni csapás (2003)
- A szmokinger (2002)
- A karate kölyök (2010)
- 80 nap alatt a Föld körül (2004)

Ezeken kívül még nagyon sok film van, amiben ő szerepelt, de ez a nyolc az, ami különösképpen a kedvencemmé vált. Az interneten szereplő bakikat is rendszeresen szoktam nézni, ugyanis nagyon sokat lehet nevetni rajtuk.. Főleg amikor Jackie rosszul mond ki egy angol szót, és először nem érti, hogy miért nevet mindenki.
Mondhatni az ő filmjein nőttel fel, családom nagy örömére, akik már falra másztak a sok Jackie Chan filmtől amit néztem.


Mit gondoltok a munkásságáról? Van kedvenc filmetek tőle? Szeretettel várom válaszaitokat, 

Szabina

Új év, új könyvek

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Először is szeretném reklámozni a blog facebookos oldalát,  amit érdemes lájkolni, hiszen ott tudtok majd meg mindent a készülődő bejegyzésekkel kapcsolatban. link
Másodszor pedig, a szokásos új évi fogadalmas bejegyzés helyett, egy kicsivel más témájút hoztam nektek. Mivel a 2017-es évem olvasás ügyileg nem igazán telt aktívan, ezért 2018-ban be fogom hozni a lemaradást. Már ki is néztem "néhány" könyvet, amit biztosan elfogok olvasni, csak azt kell megvárnom, hogy megjelenjenek. Most ezt a kis listát fogom megosztani veletek, hátha ti is kedvet kaptok némelyikhez.




1.John Cure - Rekviem egy halott lányért

"Robin Wallace néhány év távollét után végzős egyetemistaként tér vissza Edgar's Hillbe. Megérkezését követően egy halott lány szelleme különös üzenetekkel kér segítséget tőle. 
Shelly Hewitt színleg boldog, kiegyensúlyozott családban él férjével és kislányával. De mindez csak a látszat, a felszín alatt szörnyű titkok bújnak meg. Kislánya, a négyéves Becky egy olyan "rossz bácsiról" kezd mesélni, akit a felnőttek nem látnak, pedig napok óta ott van velük a házban. 
Shelly egy léleklátót kér fel, hogy tisztítsa meg a házat az ártó szellemtől. Úgy tűnik, hogy Roxanne szertartása sikerrel jár, ám az események mégis pokoli fordulatot vesznek. 
Egy brutális gyilkosság képe rajzolódik ki előttük, ami összefügg a kisváros szörnyű múltjával, és az elátkozott dögkúttal. A cél érdekében Robin, Shelly és a léleklátó Roxanne szövetségre lépnek, de az idő előrehaladtával a túlélésük esélye rohamosan csökken. 
És felcsendül egy mondóka..."


Már a borító felkeltette a figyelmem, a tartalom csak egy plusz volt. Bár jobban belegondolva ilyen leírással, igencsak egy tipikus amerikai horrorfilmre hasonlít, de ez engem kicsit se zavar. Nagyon régóta keresem a tökéletes horror-regényt, ami kellő borzongást nyújthat, és szerintem ez lesz az.
A libri szerint, ez az év legjobban várt horrorkönyve hazánkban, illetve minden eddigit felülmúló, hátborzongató ideg-lelést kínál a misztikus thriller kedvelőinek.
Megjelenés: 2018.01.05

2. Lisa Jewell - A férfi titka


"Mindenkinek vannak titkai. Mi történik, ha nem emlékszel a titkaidra?

"- Mióta ül idekint?
- Tegnap érkeztem.
- Honnan jött?
- Fogalmam sincs."

Lily csak három hete ment férjhez. Egyik este a párja nem tér haza a munkából, s a fiatal nő szorult helyzetbe kerül egy idegen országban, ahol nem ismer senkit.
Alice idegen férfit talál a háza előtti tengerparton, a zuhogó esőben. Nincs neve, se kabátja, és fogalma sincs róla, mit keres ott. A nő a józan ész dacára behívja az otthonába. De ki ez a férfi, és hogy bízhat meg Alice egy olyan emberben, aki elvesztette az emlékezetét?

Két asszony, húsz esztendős titkok és egy férfi, aki nem emlékszik a múltjára."


Nem igazán tudom, hogy ebben a könyvben pontosan mi is fogott meg. Talán az, hogy a fő száll nem a romantika, hanem egy rejtély, ami valószínűleg csak a végére fog megoldódni. Vagy, hogy nem tartozik a mostanában divatos regények közé, ami másból sem áll, mint szex, hazugság és szerelem. Már a falra mászok tőlük! Persze nem ítélem el azokat, akik az ilyeneket szeretik. Mindenki azt olvas amit szeretne.
Megjelenés: 2018.04.02

3.Réti László - Budapest Boulvard


"Magyarország, a következő évtized elején. A kormányzó erő a választásokra készül, ám kezd számára roppant kellemetlenné válni a milliárdos költséggel felállított, de érdemi tevékenységet nem végző új terrorelhárító egység. Ekkor azonban váratlan merénylet rázza meg a békés napjait élő Budapestet. A rendőrség erőre kap, és a terroristák után veti magát. Az egyik kerületi rendőrkapitányság vezetője, a vidékről felkerült Básti Péter ezalatt a mindennapokkal küzd. A lusta nyomozók, a pénzhiány, a felső vezetés állandó, öncélú ellenőrzései lassan felőrölik az idegeit. Ebben a helyzetben már csak hab a tortán, hogy a testvére is belekeveredik egy súlyos ügybe. Az alezredesnek taktikáznia kell, hogy rendőr maradhasson, de az öccsét se hagyja sorsára a bajban. Saját szakállára nyomozni kezd, hátha azzal segítő kezet nyújthat a testvérének. A szálak egyre feljebb vezetnek, és már az sem biztos, ki melyik oldalon áll.
Budapest retteg a terrorcselekmény óta, a város lassan megőrül, egymást érik a téves bombariadók. 
Vajon hogyan kerül egy volt rendőrtiszt a bűn oldalára?
Mit akar Magyarországon a szlovák alvilág egyik szervezett csapata?
Miért ölnek meg egy iraki egyetemistát?
És a legfontosabb: lesz-e újabb merénylet?"


Nem nagyon követem figyelemmel a magyar írók fejlődését/létezését, így igencsak meglepő, hogy ez a könyv bekerült a listámra. Azonban a tartalma már első olvasásra megnyerte az amúgy is finnyás ízlésemet. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog tartogatni ez a politika thriller.
Megjelenés: 2018.06.04

4. C.S.Lewis - Narnia krónikái


"A Narnia Krónikái a Jó és a Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Izgalmas utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban."

Nem mai könyvsorozat, és a témája se olyan, mint az eddig felsoroltaknak. De szeretem a film változatait is, így csak idők kérdése volt, hogy mikor fogom elolvasni őket. Igazából azért pont most, mert valamelyik nap láttam a televízióban az Oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című filmjét. Kíváncsian várom, hogy vajon könyvben milyenek lehetnek.

5. J.R.R. Tolkien - A gyűrűk ura 1-3


" A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig - legalábbis terjedelmét tekintve -, alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vaskos kötetében, vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet, a gonoszat és álnokot egyaránt ember előtti lények, ősi erők képviselték. Abban az időben, mikor a mi időszámításunk előtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendővel a Jó kisebbségbe szorult erői szövetségre léptek, hogy a Rossz erőit legyőzzék: tündérek, féltündék, az ősi Nyugat-földe erényeit őrző emberek, törpök és félszerzetek, erdő öregjei fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül győzelmet arassanak, de épp e győzelem következtében elenyésszen az ő idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az emberfajnak.
Különös világ ez az emberfölötti - vagy emberalatti -, lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sűrű erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdető kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsőre feudálisnak tetsző világban jó is, rossz is vele születik a szereplőkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplője a morál, az pedig kiben-kiben belső parancs."


Szerintem nem kell túl sokáig magyarázkodnom, hogy miért szerepel a listámon ez a trilógia is. Nagy rajongója vagyok a filmeknek is, illetve a Hobbit című könyvet jelenleg olvasom. Ennek következtében nem is volt kérdéses, hogy őket is beszervezem magamnak, és a várólistámra helyezem őket. Igaz, hogy karácsonyi ajándék volt, de a lényegen nem változtat. Nyelvezetét tekintve biztosan más lesz, mint az eddig általam olvasottak, ám ez se szegi kedvem. Épp itt volt az ideje, hogy egy kicsit más típusú könyveket is a kezembe vegyek. 

Természetesen ezeken kívül rengeteg olyan könyv van a polcomon, amiket még nem olvastam el, hiába vettem már meg őket hónapok óta. Ez azonban, a 2018-as évben változni fog, és addig nem fogok újat venni, amíg az itthoniakat el nem olvasom.

Interjú

Kedves Olvasóim!


A 2017-es évet egy olyan típusú bejegyzéssel zárom, amivel a következő évben többet szeretnék foglalkozni. Ez pedig nem más, mint a bloggerekkel készült interjúk. Tökéletes lehetőség arra, hogy az én, illetve az interjúztatott személy blogja is egy kicsivel több figyelmet kapjon. Hamarosan pedig fel fogom keresni, a második "áldozatom", aki remélhetőleg hajlandó lesz kis időt szánni a kérdéseim megválaszolására.
Addig is fogadjátok sok szeretettel a legelső interjút, amit Dettussal, a Dettus on Mission című blog írójával készítettem. 



Először is köszönöm, hogy szánsz néhány percet a kérdéseimre. Kezdjük is a legelején.

Mi és mikor adta az ötletet, hogy te is csatlakozz a bloggerek világába?

Először is szeretném megköszönni, hogy felkértél erre a kis beszélgetésre. 
 Pontos időt nem tudok mondani, de már az általános iskolában is volt közöm a suliújsághoz, aztán később a középiskolában is jelentették meg írásomat. Szóval mondhatni az írás valamilyen formája mindig is az életemben volt. Többször futottam már neki a blogolásnak is, de talán még sosem voltam ennyire lelkes és tudatos ezzel kapcsolatban. 

 A jelenlegi blogod teljes mértékben személyes jellegű? Megfordult már a fejedben, hogy egy történetes bloggal is megpróbálkozz? Ha igen, lett belőle valami? Ha nem, akkor miért?

Hát olyan szinten mindenképp személyes, hogy olyan témákkal foglalkozok, amik engem is érintenek, érdekelnek. Akadnak ezeken belül is személyesebbek, tehát például van olyan, amiben rólam tudhattok meg tényeket vagy különböző dolgokról a véleményemet. Szóval minden bejegyzésem hozzám közelálló, igen. 
 Történetes bloggal is próbálkoztam, ezen belül volt fan-fiction és olyan is, ami teljesen az én fejemből pattant ki. Viszont egyiket sem sikerül befejezni, az ilyesmi blog azért nagyobb falat, hiszen egy konkrét sztorit kell végig vinni. Nem rég is elkezdtem egyet, de egyelőre másfél résznél tartok és várom az ihletet. :D Egy csomó fordulat, jelenet megvan a fejemben…de azokig eljutni egyáltalán nem könnyű.

A bejegyzéseidet olvasva, nagyon sok az egészséges életmóddal kapcsolatos. Te mennyire követed ezt az életszemléletet?

Igen, valóban túlnyomórészt ilyen írásaim vannak, hiszen az utóbbi egy évben az én életemben is az egészséges életmód, az edzés teszi ki az egyik legfontosabb részt. Próbálok tudatosan élni, minél kevesebb gyors kaját és cukros dolgot fogyasztani. Persze vannak csalós időszakok, de csak ésszel :D 
 Mellesleg a jövőben még inkább erre fog specializálódni az oldalam a tervek szerint. 

Van, ami motivál a bejegyzéseid megírása közben?

 Húha, hát egyrészt elég nagy motiváló erő, hogy szeretek írni :D Másrészt próbálok értékes tartalmat, „tudást” átadni másoknak. A visszajelzések azok mindig motiválóak egy blogger, író számára. Nem elhanyagolható, hogy ha például nem egy film kritikát írok, hanem mondjuk az edzésről, akkor ott én is tanulok mindig valamit, hiszen a már meglévő tudásom mellé még több utána olvasást végzek. 

Mit tanácsolnál a kezdő, személyes blog íróknak?

Ne adják fel csak azért, mert az elején kevés a követő. Ha szeretünk csinálni valamit, akkor ne a közönség mennyisége határozza meg a lelkesedésünket. A másik, amit nekem is meg kéne már tanulnom, hogy RENDSZEREZZETEK! Tervezzétek meg előre a bejegyzést, ha jó napotok van, írjatok meg előre cikkeket, így nem lesz több hetes kihagyás, csend az oldalatokon. 

Ahogy látom, a könyvmolyok táborát erősíted. Melyik a kedvenc olvasmányod és miért?

 Na ez nagyon változó, de például Stephen King Ragyogása örök, az biztos. Vagy Lakatos Levente Szigor trilógiája. Pont két nagyon ellentétes könyvet említettem, de mind a kettőnek megvan a maga szépsége. King egyszerűen zseniálisan ír, beleborzong az ember egy-egy jelenetbe, hiszen szinte úgy érezzük, hogy mi is ott vagyunk. A Ragyogás pedig tényleg letehetetlen volt, a filmet is imádom, de a könyv még annál is jobb. 
Levi Szigora pedig egy young adult, erotikus-szerelmes regény-trilógia, de nem az a tipikus, mint manapság, hogy mindegy csak hasonlítson az 50-árnyalatra és siker. Van benne politika, szerelem, meglepő fordulatok. Szóval izgalmas, nem egy uncsi lányregény.  

Hogyan reagálsz a negatív kritikára? Akár a blogodnak, vagy neked célozzák.

Ez két dologtól függ. Az egyik, hogy kitől kapom és a másik a stílus. Lehet szarozni valamit, de ha nem tudod megfogalmazni, hogy mi és miért nem tetszik, akkor inkább ki se nyisd a szádat. Az ilyen kritikákra sosem adtam az életben. 
Ha tudom, hogy az adott személy alapból nem kedvel, mert nem vagyok szimpatikus, akkor a kritikája nem igazán mozgat. Szerintem sok emberrel ez a baj,hogy mindenkinek meg akar felelni és minden apróságot magára vesz. Nem szabad. 

Mennyire vagy megelégedve a 2017-es évvel?

 Ezen pont ma reggel gondolkodtam, a facebook emlékeknek köszönhetően. Minden évben írtam a személyes profilomra eddig egy kis összegzést és hát a 2016-os évet nem nagyon kedveltem. Viszont az idei évem tele volt pozitív eseményekkel, új emberekkel, szóval összességében jó évem volt, de persze a terv az, hogy a következő még jobb legyen! 

Van olyan terved a 2018-as évre, amit mindenképpen meg szeretnél valósítani?

 Vannak tervek, igen. Az egyik legfontosabb, hogy újra visszaülök az iskolapadba és elvégzem a már egy éve áhított személyi edző és táplálkozási tanácsadó tanfolyamokat. A többit nem lövöm le, mert a blogomon, pont most raktam ki ezekről a tervekről egy bejegyzést. ;)

 Végül, de nem utolsó sorban mi az amire a legbüszkébb vagy a blogoddal kapcsolatban? Legyen az bejegyzés, vagy elért megtekintés.

 Az egyértelmű, hogy a Hot men dance-es fiúk nagyot dobtak a nézettségemen, mikor megírtam a beszámolót. A csapatból is többen mondták, hogy jó lett, szóval egyértelműen ez volt az idei abszolút kedvenc írásom minden szempontból!  ( 880 olvasóval ez lett a legolvasottabb bejegyzésem) 

Színház az egész világ

Szeretettel köszöntök mindenkit!

Aki csak egy kicsit is jobban ismer, az tudja, hogy nagyon szeretek színházba járni. Bár az igaz, hogy nagyon megválogatom, hogy mit nézek meg. Iskolás koromban, legalább négyszer láttam az István, a király című rockoperát, a Vámpírokbálja nevezetű darabot szintúgy, ha nem többször. Utóbbit, tavaly októberben láttam legutóbb, de biztosan nem utoljára. Ezeken kívül még jó néhány előadáson voltam, de most nem azokról, hanem a legutolsó kettőről fogok nektek mesélni. Hátha ti is kedvet kaptok hozzájuk.




Kezdjük ott, hogy szinte állandóan olyan ember ül elém, akinek a feje,haja nagy, vagy szimplán magas, vagy nagydarab. De az is előfordult már, hogy beszéltek mögöttem, vagy éppen előadás közben valaki a telefonját nyomkodta (!!). Utóbbi nem is tért vissza a második felvonásra, így nem is értem miért jött el alapból. Mondjuk szerintem a székek nincsenek kellőképpen megemelve. Úgy lenne jó, ha a sorok hátrafelé emelkednének. Vagyis szerintem ez lenne a logikus döntés. Jó, mondjuk ültem én már a második sorban is a szélén, aminek következménye túl sok, kínos szemkontaktus lett a szereplőkkel. Annyi biztos, hogy ha lehet, akkor csak a sor szélére és az első néhány sorba veszek jegyet. Onnan legalább több mindent látok.
Visszatérve azonban a bejegyzés lényegére, ideje, hogy a két színdarabbal is foglalkozzak egy kicsit. Még ősszel láttam őket, de valahogy akkor nem éreztem kellő lelkesedést, hogy írjak is róluk. Most azonban úgy döntöttem, hogy év vége előtt hozok legalább két bejegyzést nektek. A legelső már kész, a könyvkritika amit itt megtalálhattok. És akkor következzék az első színházi előadás.

Abigél

Kicsivel régebben már hoztam egy rövidke írást Szabó Magda művéről (link), ahol a könyv mellett szót említettem a filmsorozatról is. Azonban a színházi változatáról szánt szándékkal nem írtam, ugyanis erről külön kell beszélni.

Helyszín: Operettszínház
Időtartam: 3 óra 10 perc, egy szünettel
Bemutató: 2008. március 27

A musical új aspektusból közelít a csodálatos szívet melengető, síros-nevetős történethez. Az egész Gina, a tizenéves gimnazista lány egy drámai pillanatban történő visszaemlékezése, életének egy meghatározó korszakának újraélése. A fordulatos regény lehetőséget ad egy eddig nem látott színpadi adaptációra.

A dalok fantasztikusak, sokszor könnyet csalnak a néző szemébe. Az előadók tehetségesek, alakításuk könnyen magával ragadja az ember figyelmét. A pontos történést ismerve, sem volt unalmas a darab. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a könyvet, vagy csak szimplán látni akar egy jó musicalt.

Mamma Mia


Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne.
Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni.
Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya.
Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer.

Helyszín: Madách Színház
Időtartam: 2 óra 45 perc, egy szünettel
Bemutató: 2014. szeptember 26

Nagy rajongója vagyok a filmnek, így igen csak kétkedve vártam ezt az előadást. Végül kellemeset csalódtam, de nem voltam annyira elámulva, mint mondjuk a fentebb említett Abigéltől. Kicsit zavaró volt, hogy magyarul énekelték a dalokat, hiszen hozzászoktam az angol változatukhoz. De ezen könnyen túllendültem, a közepe felé már nem is zavart. Ami viszont feltűnt egyből, hogy az egyik férfi, Bill vezetékneve nem az volt, mint amire emlékeztem. Ugyanis a színházi szereposztásban, de még a film szereposztásánál is az a teljes neve, hogy Bill Austin. Fura mi? Ugye, hogy nektek se ez rémlik. Pár másodperc kellett hozzá, míg rájöttem, hogy miért is emlékeztem én teljesen másra. Emlékeztek arra a jelenetre a film elején amikor Sophie feladja a meghívókat, és sorolja a neveket? Na ott, azt mondja (és az is van a borítékra írva), hogy Bill Anderson. Tehát akkor most, hogy is van? Időközben nevet változtatott vagy micsoda? Valaki ezt igazán elmagyarázhatná nekem.
Humorban igencsak gazdag volt, akárcsak a film, jókat lehetett nevetni. Sőt a végén még a színpadra is fel lehetett menni táncolni a szereplőkkel. 
Bárkinek ajánlom, aki szereti az eredeti nyelvről átfordított musicaleket. Vagy esetleg, aki rajongója az egyik előadónak. 


Ti láttátok már valamelyiket? Ha igen mit gondoltok róluk? 

Könyvkritika

Kedves Olvasóim!

Idejét se tudom már, hogy mikor hoztam nektek utoljára könyvkritikát. Bár, az utóbbi időkben olvasni se volt túl sok időm, így valószínűleg ez volt az oka. Pár napja azonban végre sikeresen befejeztem egy könyvet, tehát nem maradhat el a szokásos kritika bejegyzés sem róla. A választásom pedig nem másra, mint Kelly Oram egyik ifjúsági könyvére esett.

Az eredeti borító

Nagyon régóta szemeztem már a LOL-os könyvekkel, de sok időnek kellett eltelnie, hogy ténylegesen el is olvassak egyet. Ennek főleg az volt az oka, hogy a hátoldalukon lévő tartalmat elolvasva mindegyik sablonosnak hatott számomra. Ez a véleményem, ennek a regénynek az elolvasása után sem változott, de legalább senki nem tudja azt mondani, hogy nem adtam esélyt neki. A kép alapján már rájöhetettek, hogy a Szívzűrterápia strébereknek című könyvet választottam. Egyik kolléganőm ajánlotta, csakis ezért döntöttem mellette. Tipikusan olyan a fülszövege, amiből rögtön következtetni lehet a végkifejletre. De hát, ez jellemzi többségében a mai tini regényeket nem?
Kezdjük azonban az elején.

Borító


Az eredeti könyv design-ja számomra, egy rossz photoshop baleset hatását kelti. Az alján szereplő kitépett lap, és a periódusos rendszer jól el lett találva, talán még a cím betűtípusa is, de ennyi. A két főszereplő képe olyan, mintha szimplán egymáshoz lettek volna szerkesztve. A magyar változatú borító, egy fokkal jobb, de így sem tökéletes. Nem tudok rájönni mi köze van a történetnek ahhoz, hogy a lány, ráugrott a fiú hátára. Ha esetleg ti tudjátok, nyugodtan osszátok meg velem.

Tartalom

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van. Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfa hímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…


Szerelmes a legjobb barátjába? Valós, könyvekben túlságosan gyakori. Mondtam én, hogy borzasztóan sablonos. Mondjuk mióta számít társadalmi kísérletnek az, hogy a gyász hét fázisának a segítségével akar túljutni azon, hogy összetörték a szívét. Ami szintúgy nevetséges, hiszen a srác csak a legjobb barátja volt, nem fogadtak örök hűséget. Ha ténylegesen szerelmes lett volna belé, akkor inkább támogatta volna. Aztán lehet, hogy azért vagyok ezen a véleményen mert én soha nem voltam szerelmes a legjobb barátomba.
Még váratlanabb fordulat: az iskola menő sráca, szárnyai alá veszi a stréber lányt. Wow, ez aztán az egyedi ötlet. Komolyan nem unják még? Értem én, hogy ezt lehet eladni a tini olvasóknak, de akkor is unalmassá válik egy idő után.
A könyv vége nem meglepően az lett, mint amire számítottam. Egyetlen egy váratlan fordulat sem volt benne. Jó, azt nem tagadom, hogy egy-két jeleneten jót nevettem.

Szereplők

Avery: Szociális szorongásban szenved, okos és szerelmes a legjobb barátjába egészen kiskora óta. Már-már idegesítően makacs, és számomra túlságosan eltúlozta ezt az "összetört a szívem" szenvedést. És nekem is törték már össze a szívem, tehát tudom milyen érzés.
Aiden: Szegény srác semmiről nem tehet, annyi az egyetlen bűne, hogy összejött egy másik lánnyal, aki okkal féltékeny Avery-re, hiszen minden időt együtt töltöttek.  Az meg, hogy hagyta, hogy Mindy (barátnője) ennyire befolyásolja a döntéseit, az ő hibája.
Grayson: Tipikus, amerikai tinifilmből kilépett, középiskolai szívtipró, akinek nem meglepő módon vannak érzései is. Aztán hopp, egy kicsivel több időt tölt a főszereplő lánnyal - akivel együtt nőt fel, csak eddig nem sokat törődött vele -, és máris beleszeret.


Szerencsére a könyv nem volt túl hosszú, így nagyjából három nap alatt végeztem vele. Valószínűleg egy nap alatt kiolvastam volna, ha nem kellett volna dolgozni mennem. Sajnos/nem sajnos nem kerül fel arra a bizonyos "máskor is elfogom olvasni" polcra, de nem fog a kedvenceim közé se tartozni. Boldogan ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyesféle klisés történeteket, de biztos nem tudnék róla órákat zengeni.
Ti olvastátok már ezt a könyvet? Vagy esetleg az írónő más műveit? Mi a véleményetek róluk?
Kommentárban várom a véleményeiteket! 



Filmajánló

Sok szeretettel köszöntök mindenkit!

Beköszöntött az igazi tél, így már szinte egész nap hideg van, ami engem, mint nyár kedvelő személyt igencsak zavar. Emiatt pedig a szobámba bekucorodva, néhány film társaságában töltöm azt a kevés szabadidőmet, amivel rendelkezem ebben a hónapban. Így mi másról szólhatna a mostani bejegyzésem, mint a téli/karácsonyi filmekről. Ugyan tavaly már írtam néhányról, de úgy gondoltam, hogy idén kicsit többet foglalkozok ezzel, ha már mostanában nem vagyok túlzottan aktív a blogon. Annyiban talán különbözni fog, hogy most nem csak karácsonyi filmek lesznek, hanem minden olyan is ami télen játszódik.





1.Charlie és a csokigyár

Willy Wonkát, a világ legkülöncebb csokigyárosát régóta nem látta senki, épp ezért kelt nagy szenzációt, amikor egy napon kihirdeti, hogy pár gyerek elmehet hozzá. Charlie is a szerencsések között van, s izgatottan készül a látogatásra – amint belép a gyárkapun, elképesztő kalandok sora veszi kezdetét.

Miért?

Főleg azért, mert nagy rajongója vagyok Johnny Depp filmjeinek. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyi különféle karaktert tud magára ölteni! Másrészről pedig a csokoládé miatt, hiszen ki ne akarna elmenni egy olyan gyárba ahol egy réten minden ehető? Na jó, talán az nem aki nem szereti az édességet.



2.Szerelem az alpokban

Kim tizenkilenc éves fiús lány. Az egykori gördeszkabajnok azonban mostanában hamburgert süt, hogy egy kis pénzt keressen, és támogatni tudja az apját. A lány váratlan lehetőséget kap, egy alpesi síparadicsomban keresnek embereket a téli időszakra. Kim kezdetben idegenül érzi magát a gazdag emberek és a síelés világában. Szerencsére hamarosan felfedezi a hódeszkázást, ami átsegíti őt a nehézségeken. Kim előtt lehetőség nyílik, hogy benevezzen a szezonzáró nagy versenyre. Ám ahhoz, hogy ezen sikerrel szerepeljen, túl kell tennie magát a félelmein.

Miért?

Normális esetben Ed Westwick elég lenne indoknak, de én nem igazán kedvelem őt. Nem tudom miért, de már a Gossip Girl-ben sem volt szimpatikus. Talán az egyszerűsége fogott meg, annak ellenére, hogy túlságosan sok klisé van benne. Nem sorolnám a "bármikor képes lennék megnézni" filmek közé, de évente egyszer megtekinthető. 




3.Igazából szerelem


A történet mozgatórugója a szerelem, legyen az első látásra, vagy éppen beteljesületlen, rangra, életkorra és családi állapotra való tekintet nélkül. Megérinti az agglegény miniszterelnököt, az anya nélkül maradt iskolásfiút, a korosodó, kiégett rocksztárt, és nem kerüli el a szerelmében csalódott, összetört szívű írót sem. Londoni életek és szerelmek találkoznak össze és bontakoznak ki. Szenteste romantikus, fergeteges és keserédes következményekkel, mindenki számára, aki elég szerencsés (vagy szerencsétlen) ahhoz, hogy a szerelem bűvöletébe essen.


Miért?

Ez az a film, ami bár karácsony környékén/közben játszódik, mégse sorolnám a karácsonyi filmek közé. De csakis azért, mert a történet főbb cselekménye nem az ünnep körül forog. Olyan hírességek jelennek meg a filmben, mint Collin Firth, Hugh Grant, Liam Neeson, Alan Rickman, Keira Knightley, Andrew Lincoln. Sőt, idén kiadták az alig 20 perces második részt is, ami az angol Red Nose Day alkalmából készült. Pont valamelyik nap adták a televízióban, így természetesen meg kellett újra néznem. Nem telik el úgy év, hogy ne látnám. Vicces és elgondolkodtató a maga módján. 


4.Jégkorszak

Ki ne ismerné az ügyetlen Sid, a mogorva Manfréd és az éles eszű Diego kalandjait. Történeteik a jégkorszak idejében játszódnak, telis-tele vannak izgalommal és humorral. A lajhár, a mamut és a kardfogú tigris furcsa, de annál is inkább szerethető karakterei öt egész-estés animációs filmekben szórakoztatnak minket.


Miért?

Mese, amelyiket az egész család tud nézni, hát kell ennél több? Remekül bemutatja, hogy bár különböző fajba tartoznak, és a tápláléklánc különböző részein szerepelnek, mégis le tudják győzni ezeket az ellentéteket a közös cél érdekében. Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a meséket.



Így hirtelen ők jutottak eszembe, de természetesen nagyon sok van még, amit fel lehetett volna sorolni. Nektek mik azok a filmek, amiket az év ezen szakaszában biztosan megnéztek?
És ne feledjétek,: Nincs karácsony Kevin nélkül!



Egy nap a könyvek között


Mivel a napokban letelt a három hónapos próbaidőm a munkahelyemen, úgy gondoltam tökéletes lenne ennek örömére egy kis beszámolót készíteni. Hiszen sokan nem is gondolnátok, hogy mennyi feladattal jár egy könyvesboltban dolgozni. Felkészültetek a töménytelen információkra és a lehető legrészletesebb kulisszatitkokra?


Először beszéljünk arról, hogy az emberek többsége mit feltételez rólunk.

  • A pénztárosok csak ott állnak a pult mögött és semmi mást nem csinálnak
  • Ha beállnak egy éppen könyveket rendező eladó mellé és csak bámulják, biztosan segítséget fognak kapni. Megsúgom nem. 
  • Ebből következik: nem kell köszönni, elég egyből lerohanni minket még akkor is ha  legalább tíz darab könyv van a kezünkben
  • Az eladótérben lévő dolgozók nem csinálnak mást, mint várnak arra, hogy a vevők udvariatlanul, vagy esetleg udvariasan leszólítsák őket
  • Csak úgy szórakozásból van megnyitva egyetlen egy kassza
  • Egyszerre három embernek is tudunk segíteni, úgy hogy még a legelsőnek se találtuk meg a keresett könyvet

Hogy mi a valóság?

A nyitás utáni percekben a kasszás átnézi az online rendeléseket, és amiknek lejárt a 11 napos átvehetősége, két külön helyre teszi: az egyik amiket be kell majd vinni a raktárba, a másik pedig amiket neki kell lemondani a rendszerben. Előtte természetesen megnyitja a kasszáját, de ez gondolom egyértelmű mindenkinek. Ahogy telik az idő, megérkezik az aznapi rendelések sokasága, amit neki kell betűrendben behelyeznie a polcokra, miközben a fizetni vágyó vevőkre is figyel. Ha van ideje, akkor a kitöltött törzskártya igénylő papírokkal az egyik számítógéphez vonul és beviszi őket a rendszerbe, hogy legközelebb már tudják is használni a kártyákat. Eközben persze, minden kérdésre válaszol, még az olyanokra is, hogy "merre van a mosdó? van e itt líra? van e kedvezmény pedagógusoknak stb".
Az eladótérben lévők feladatai általában fel vannak osztva. Mindenkinek meg van a maga részlege, főleg ott kell rendet tartania, de ebben nem merül ki a teendők sokasága. Általában a délutáni kasszás foglalkozik a befutó rendelésekkel. (magyarázat: két különböző rendelés van: ami az áruval együtt érkezik, ezek a könyvek általában azok, amik nálunk nem kaphatók, illetve a más online felületről jönnek. És van az, amikor a mi készletünkből állítjuk össze a rendeléseket. Ha azok eladásra készek, az éppen pénztárban álló helyezi el őket a polcokra) Ezek a beérkező rendelések lehetnek kettő, de akár tizennégy oldalasak is. Tehát tizennégy oldal, teli könyvcímekkel. Persze a vevők ilyenkor már folyamatosan jönnek, így velük is kell foglalkozni.
Végül pedig van az, aki a naponta bejövő árut veszi át. Ez is lehet hat, de akár harminckettő doboznyi könyv. Mennyiségtől függően van távol az eladótértől ez a személy, de amint végez az áruval, és még nem járt le a munkaideje, kimegy és segít elpakolni az átvett könyveket. Ugyanis, meglepő módon nem maguktól repülnek a helyükre, hanem a rendrakás, vevőkkel való foglalkozás mellett még a több száz könyvet is el kell ám rakni.
Mindeközben persze, ne felejtsük el azt, hogy az eladóknak az egész üzletet kell figyelniük a kósza, ott hagyott könyvek miatt. Azokat mindig vissza kell helyezni a helyére, főleg nálunk a gyerekrészleg néz úgy ki, mintha egy bomba romban volna. Ott nagyjából óránként kellene rendet rakni, de azzal se érnénk el túl sok mindent. Hiszen annyira luxus az embereknek visszatenni oda, ahonnan elvették, hogy az valami hihetetlen.
Muszáj beszélnem arról, hogy az emberek mennyire fel vannak háborodva, ha kiküldjük őket az üzlet zárásakor. Vagy éppen, hogy mennyire nem érdekli őket az, hogy a bemondó közli az üzlet öt perc múlva zár. Ennyi idő alatt még akkor se találod meg a könyvet, ha tudod mit keresel! Gyere vissza máskor, vagy ne hisztizz, ha kiküldenek!


Szerintem minden lényeges információt elmondtam, de ha van még valami amiről szívesen olvasnátok írjátok meg nekem nyugodtan!


Fitt n Dance

Szeretettel Köszöntök Mindenkit!

Legalább három bejegyzéssel készültem nektek, de amit most fogtok olvasni, az élvezi az elsőbbséget. Hogy miért? Ez a legfrissebb élményem, és ezt muszáj megosztanom veletek. Az előző Hot Men Dance beszámoló után úgy gondoltam, hogy nem fogok többet ilyen témájú bejegyzést hozni, de tegnap este ez megváltozott. Ugyanis a fiúk úgy döntöttek -sokak kérésének eleget téve-, hogy megszervezik a közös edzést. Az első két alkalom pedig ingyenes, mondhatni nyílt nap, így egyértelmű volt, hogy elmegyek én is.



Kép forrása Fitt N Dance fb
  

Az egész úgy kezdődött, hogy a múltkori előadás után nem sokkal kaptam egy emailt a nyílt nappal kapcsolatban. Kicsit el kellett gondolkodnom rajta, hogy jelentkezzek e, ugyanis túlságosan régóta nem mozgattam meg a testrészeimet. Végül, csak elküldtem a jelentkezésem, amire nem sokkal később meg is kaptam rá a választ.
"Egy speciális edzés tervet fejlesztettünk ahol jókedvűen vidáman formásíthattok fogyhattok, fitten tarthatjátok magatokat vagy egyszerűen egy kis szórakozás a nehéz munka után! Jó páran már tudjátok hogy milyen hangulat uralkodik nálunk! Az edzés felépítése egy kis tánccal egybekötött felpörgető szálkásító és alakformáló test mozgás lesz ahol megdolgozzuk a csípőt a mellkast és popsit az edzés másik felében pedig funkcionális saját testsúlyos feszesítő izomgyakorlatokat végzünk ahol szintén rádolgozunk egy picit a popsira a combokra és a felsőtestre! Egyet ne felejtsünk, csak a kemény munkának van gyümölcse úgyhogy ide vagy oda a jó hangulat nálunk biztosan mindenki nedves lesz!"
Már ez is megadta az alaphangulatot, emiatt pedig kíváncsian vártam magát az edzést is. Szerencsére kicsit sem csalódtam, sőt annyira hatásos volt, hogy ismételten kedvet kaptam a rendszeres mozgáshoz. Ez azért elég nagy szó, ugyanis könnyen ellustulok, ami igen rossz tulajdonságom.

De hogyan is zajlott az egész?

Kicsit korábban értem a helyszínre, mint terveztem, vagyis én ezt hittem, de már meglepően sokan voltak ott. Természetesen a srácok már ott voltak, így tőlük kértem útbaigazítást, ugyanis a recepción nem igazán foglalkoztak azzal, hogy én beléptem. Azután, hogy átöltöztem még várnunk kellett arra, hogy mindenki megérkezzen, így addig egy ilyen egészségügyi állapotos papírt töltöttünk ki.

Az edzés bemelegítéssel kezdődött, majd Pietro átvette a "vezetést" és az első fél órában főleg tánc alapú gyakorlatokat csináltunk. Ez persze nekem, mint ritmustalansággal rendelkező embernek eléggé nehéz volt, de nem adtam fel, minden egyes mozdulatot igyekeztem helyesen megcsinálni. Ami nálam nagy szó, ugyanis könnyen feladom a dolgokat, hogyha nem megy.
A második részben jött a kedvencem, a kicsit mozgalmasabb, ugrálós részek Ademar irányításával. Amikor itthon csináltam gyakorlatokat, akkor is inkább a kardio részre koncentrálok, ugyanis ezt élvezem a legjobban, hiába az ilyesfajta a nehezebbnek mondható. Persze az utolsó néhány percben már minden egyes mozdulat fájt, de ennek ellenére ezt is végig csináltam.
Lezárásként volt egy kis nyújtás, majd véget is ért az egész. A fiúk utána még megosztottak velünk néhány információt, illetve készségesen válaszoltak minden kérdésre. Utóbbit igen csak tiszteletre méltó, hiszen simán el is köszönhettek volna mindenkitől az edzés végeztével. Ők azonban még a közös fényképekre is szántak időt. Edzés után, teljesen izzadtan.
Ha már ott voltak én is kérdeztem tőlük, de mivel mindkét kérdésem olyan volt, amit ott helyben nem lehetett megbeszélni, így azt tanácsolták, hogy írjak nekik emailt, amire igyekeznek mihamarabb válaszolni.
Ezt követően gyorsan átöltöztem, majd miután elköszöntem tőlük és udvarias lányként meg is köszöntem az edzést, siettem a trolihoz. Bár ez nem volt egyszerű, ugyanis már akkor éreztem, hogy a lábaimat megviselte az egy órás mozgás.


Hogy most így másnap mit érzek? Nem mondom, hogy néhány mozdulat nem fáj, de ahhoz képest jól vagyok. Pedig azt gondoltam, hogy alig fogok tudni kikelni az ágyból. És meglepő módon, alig várom, hogy újra tornázhassak egy kicsit. Ami valószínűleg majd jövőhét hétfőn fog megtörténni, amikor legközelebb itthon leszek.
Hogy ajánlom e a srácok edzését? Nem kérdéses. Remekül átmozgatnak minden testrészt a gyakorlataikkal, és biztosan a nyílt nap utáni edzések is jó hangulatban fognak zajlani. Tehát akinek van egy kis szabadideje, és szeret mozogni, nyugodtan keresse fel őket. Garantáltan megéri!



© Agata | WioskaSzablonów | x.